Angliában él egy művész, aki a feleségével együtt szentül hisz a tündérvilág létezésében és mindent, amit lát, meg is örökít.

Brian Froud, akit olykor egyszerűen csak tündérrajzolóként emlegetnek, díj-nyertes illusztrátor, író és igazi szakavatott mester, ha e mesés lényekről van szó.

A jelen Disney tündérekkel terhelt világában az ő tündérnépsége egy kicsit más, torz, idegen, ugyanakkor kedves vagy éppen rémisztő.

Valamikor régen ő is azt gondolta, hogy a tündérek csak a könyvekben és a régi népmesékben élnek. Ez azelőtt volt, mielőtt fénylő ragyogásukkal berobbantak életébe, tündöklő pusztítást okozva, valamint hatást gyakorolva művészeti tevékenységére és mindennapi életére egyaránt.

Saját bevallása szerint az egész találkozása a tündérvilággal akkor kezdődött, amikor feleségével Devonba költözött egy 17. századi házikóba. Devon megye Anglia délnyugati részében található, egyik nevezetessége a Dartmoori lápvidék, ahol bőven akadnak ősi legendák az erdőségekben és a lápban.

Ahogy sétált a borostyánnal benőtt tölgyerdőkben, a vad pusztaságában, bronzkori építmények romjai, régi várak leomlott falai között, szavak és történetek kúsztak a fülébe, mintha a föld suttogott volna. Hallgatta a meséket, melyek a mondavilággal és mítoszokkal gazdagított föld lelkébe áztak az évek során. És aztán nem volt más dolga, mint ezeket mind papírra vetni.

Több tündéres albuma is megjelent, melyek közül az egyik a Faeries (Tündérek), a tündértudományok és -képek könyve, melyről elmondható, hogy a tündérbirodalom minden átfogó útmutatója. Megtudhatjuk, hogy kik is a najádok, pookák, boggartok és hogyan ismerhetjük meg a hajgubancoló tündért, a bánat tűszúrását vagy éppen a jó szavak tündérét.

A másik varázslatos albuma a Lady Cottington’s Pressed Fairy Book (Lady Cottington préselt tündérkönyve), amelynek szövegét a Monty Pythonos Terry Jones írta, ennek megfelelően elborult agymenés.

Az illusztrációkon és albumokon kívül a filmiparban is segítséget nyújtott a tündérvilág ábrázolásában. Jim Henson, a Muppet Show kiötlője készített két filmet, melyek az ő művein alapultak: a Fantasztikus labirintus (Labyrinth) és A sötét kristály (The Dark Crystal).

A Fantasztikus labirintus (1986) gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye. Mostanra hozzászoktunk, hogy a filmalkotók a mai technikákkal elképesztően fantasztikus világokat képesek varázsolni a képernyőre, de ez a film a 80-as években olyan egyedi, megfoghatatlan (és időnként kicsit talán ijesztő) látványvilágot és hangulatot kölcsönzött, amely korszakalkotó volt és a mai napig csodálatos élmény. David Bowie főszereplése és dalai pedig csak még menőbbé teszik.

Akár a teljes filmet is megnézhetitek online:

A sötét kristály (1982) rendezője és producere Jim Henson, ebben a fantasztikus animációs bábfilmben egy minden képzeletet felülmúló világba kalauzol el minket, ahol a sárkánygnómok által rettegésben tartott népet a jóslat szerint egyedül Jen, a féltünde képes megmenteni számtalan veszéllyel dacolva és csak ő állíthatja vissza a rendet a világban.

A tündérek ott vannak körülöttünk, még ha nem is látjuk őket. Szerencsére Brian Froud sokszor találkozik velük, hallja őket és mindannyiunk örömére meg is örökíti szépségüket.

Ahogy ő mondja: "I paint the spirit and soul of what I see."

De vigyázzatok, mert ha egyszer a közelükbe kerültök, a tündérek örökre belépnek az életetekbe, megváltoztatják az álmaitokat és megérintik a szíveteket!